És ezen még olyan nagyon nem is lehet csodálkozni: a szakmabeliek épp a legnagyobb munkában volt (aki nem tudná: szeptember vége a főszezonhoz tartozik), az átlagpolgár pedig épp nem ért rá (27-e pont hétköznapra esett). Így már előre is bosszankodtam az időpont miatt, hiszen nyilvánvaló volt, hogy lasszóval kell majd fogni az idegenvezetőket erre a napra (Medzay Anikó és a BKIK-sok erről nyilván tudnának mesélni) valamint azt is borítékolni lehetett, hogy vajmi kevés érdeklődő tud eljönni az egyes túrákra egy normál munkanap kellős közepette.
Én magam végül is egy program erejéig tudtam kiszakadni a tennivalóim közül: "A zsidó háromszög" c. kétórásra hirdetett túrát gondoltam megnézni, hátha egy helybeli kolléga tud újat mondani a témában. Az elején még féltem is, hogy erre (sem) fogok odaérni, nagy volt a rohanás, de pár perccel a meghirdetett időpont előtt sikerült a helyszínre érnem, ahol egy, a Gundel-iskolából rektrutált fiatal hölgy állt a "csoportgyűjtő" táblával a kezében. A csoport elég családias lett - nyolc főt számlált a társaság.
A hiba csak abban rejlett, hogy az idegenvezető nem volt sehol. Jó 10 perccel a túra meghirdetett kezdési időpontja után a hostess-hölgyet beküldtem a zsinagógába, hogy nézze már meg, nem tudnak-e ott az idegenvezetőnkről - elérhetősége ugyanis sem az idegenvezetőhöz, sem a BKIK-hoz nem volt. És láss csodát: kiderült, hogy a guide a zsinagóga előtt (és nem a Wesselényi utca végén várt minket). Indulhatott is volna a túra, de rögtön az elején a hidegzuhany: sajnos sem a Dohány utcai, sem a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga nem enged minket be fizetség nélkül - pedig a programban bizony ez is benne volt, belső megtekintésre tehát maradt az ortodox zsinagóga.
A vezetőnk "echte" zsidó volt, ennek megfelelően a zsidó szokásokról, történetről bőségesen felvilágosított minket, az épületekről sajnos már jóval kevésbé. Lévén "civil" (nagyrészt nyugdíjasokból álló) csoport volt, ez még megbocsátható lett volna. A tárgyi tévedések már viszont kevésbé: bizony összenéztünk, amikor a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógáról kiderült, hogy az ortodox közösséghez tartozott (nem pedig a Status Quo Ante-hoz), valamint hogy "az 1870-es években" megtartott Zsidó Kongresszus után váltak szét az egyes irányzatok (ez igazából 1868-69-ben történt). Amikor aztán a Gozsdu-udvarban kiderült, hogy "ez az egész Gozsdué volt", már nem türtőztettem magam és kijavítottam a történetet (a Gozsdu-örökségből a Gozsdu Alapítvány építtette).
Summa summarum: jó dolog a világnap, de ha már ilyenre adjuk a fejünk, nem ártana átgondolni, hogy mikor tartjuk meg (még ha nemzetközi is), a szervezést nem árt kicsit gyakorolni és a vezetésre olyanokat kell felkérni, akik a lelkesedés mellett a megfelelő tárgyi tudással is rendelkeznek (elnézést a kedves kollegina, de ez kikívánkozott belőlem).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.