Idegenvezetők világa

Ezen alapvetően szakmai blog következő posztjai azoknak szólnak, akik NEM részesei ennek a szakmának, nem látnak bele a turizmus mélyebb bugyraiba, de nyitottak arra, hogy megtudják, miként is áll ez a világ, mi rejlik a felszín mögött, miért is fontos az idegenforgalom túlélésének garantálása - a kívülálló civileknek is. A cikk szerzője 28 éve óta dolgozik az idegenforgalomban idegenvezetőként, programszervezőként.

Az előző bejegyzésben eljutottunk ugye addig, hogy míg tavasszal a koronavírus első hulláma, míg jelenleg a második hullám és (itthon főleg) a teljes határzár nullázza le éppen a főszezont, míg a belföldi turizmus ugyan pár hónapra felpörgött, de - talán a Balatont kivéve - sehol sem tudta pótolni a külföldi turisták generálta forgalom hiányát.

Van tehát egy elmaradt tavaszi és őszi főszezonunk, melyek gyakorlatilag anyagilag taccsra tették/teszik a komplett idegenforgalomra építő iparágat, melynek a főbb szereplői:
- utazásszervezők, utazásközvetítők, repülőjegyárusítók
- szálláshelyek (szállodáktól kezdve a panziókon, kempingeken keresztül egészen az egyéni szállásokig (AirBnb)
- vendéglátóipar (a karatén mindenkit érintett tavasszal, azóta főleg a külföldi közönségre is építő, magasabb színvonalú és/vagy "turistás" helyek vannak bajban), rendezvényhelyszínek
- rendezvényszervezők, kongresszus- és konferenciaszervezők
- személyszállítók (elsősorban a különjárati buszosok, de a reptéri transzfereket bonyolítók és a taxisok, magánfuvarosok is)
- repülőtársaságok (és kapcsolódó szolgáltatóik)
- idegenvezetők
- egyéb turisztikai szolgáltatók (kiállítások, programszervezők, stb.)
- a kiskereskedelem azon résztvevői, akik vevőköre elsősorban a turisták közül került ki

És még sorolhatnánk tovább: óvatos becslések szerint is 420+ ezer résztvevős ez a szegmens, azaz nagyjából minden tizedik (!!!) hazánkban dolgozó ember kötődik erősen az idegenforgalmi szektorhoz. Ha egy átlagos családmérettel számolunk, akkor tehát úgy 1,5 millió magyar érzi azt most a bőrén, hogy elapadtak a bevételek és gyakorlatilag nincs érdemi állami segítség.

1, Az egyik fő ok a támogatásra, hogy az állam, mint olyan egészen egyszerűen már középtávon sem engedheti meg magának, hogy egy egész húzóágazat bedőljön. Ha ezt tenné, százezres nagyságrendű munkanélküliség keletkezne (a munkanélküliek egyrészt nem termelnek hasznot, kevesebbet fogyasztanak és állami támogatásra szorulnak) és az magyar költségvetési bevétel jó 10-15%-a egyszerűen kiesne. 

2, Ráadásul,ha 2020-ban becsődöl a legtöbb szakirányú cég, elvándorol máshova (szakmailag vagy területileg) a szakembergárda, akkor 2021/2022-ben, a vírus után már nem lehet ezt visszacsinálni: a turizmus újbóli felépüléséhez évtizedek (!) kellenek majd, addig pedig fájoan fog hiányozni az említett bevételi forrás az államnak és az állampolgároknak.

3, A harmadik ok, ami miatt szinte minden más állam támogatást ad a turizmus szereplőinek, hogy tudja, hogy a csődhelyzet nem azért alakult ki, mert rosszul gazdálkodtak a résztvevők (erről majd később még írok), hanem egy rajtuk kívül álló okból. Azaz a támogatás helyénvaló, hiszen nem egy veszteséges céget pénzelünk, amely valószínűleg sose fog jobban menni, hanem egy iparágat, mely egyébként nagyon szépen működik - csak épp most kibicsaklott a helyzete.

Alapvetően tehát arról van szó, hogy - bármely formáját is választja az állam a támogatásnak - sokkal kisebb hiányt/kiesést hoz ez létre, mint ha a turizmus elsorvadna, a szakembergárda eltűnne, az érintett cégek nagy része becsődölne.

Magánemberként pedig ne felejtsük el, hogy az állam pénze nem egy megfoghatatlan valami, hanem abból fizetik azokat a szolgálttásokat, amelyeket a mindennapjainkban az állam biztosít számunkra. Ha elfogy az állam pénze, akkor választhatunk, hogy kevesebb rendőr, tűzoltó, orvos legyen vagy esetleg emeljük meg (újra) az ÁFÁt...

Kinek hol fáj, mit kellene tenni? Itt a folytatás!