Megérkezem a reptérre és mivel az érkezőoldalra a felújítás óta nem szabad behajtani (ott a bérautósok kocsijai kaptak helyet), begördülök az alsó parkolóba, melyért (bár se nem őrzött, se nem védett) magasabb óradíjat kérnek, mint Schwechatnál a zárt parkolóépületben.
Felbaktatok a lépcsőn, pillantásomat a kijelzőre vetem: a gép pontosan érkezik, még ha a kijelző Dortmund helyett DTRTMUND-ot is ír ki. De hát nem csoda ez: a kijelzők már akkor is itt voltak, amikor 18 évvel ezelőtt elkezdtem e szakmát, természetes hát, hogy minden táblán van egy pár hibásan beálló karakter.
Megérkezik a vendégem - és rögtön kezébe is nyomja egy kislány a reptéri taxi (Főtaxi) ismertetőjét (ha esetleg nem hallotta vagy nem értette volna a kisbusz és taxi reklámot, melyet 5-10 percenként nyomatnak a hangosbemondón.
Szerencsére megfogadta előzetes tanácsomat és nem váltott pénzt a reptéren: most épp 253 Forintot kínál a monopolhelyzetben lévő valutaváltó az Euróért - a belvárosban 290 fölött van az árfolyam.
Átvágjuk magunkat az ajtót elálló, izmos, kopasz, strandpapucsban (!) lófráló taxisokon keresztül, akik - bár elég egyértelmű a nyakamban lógó, GUIDE-feliratú badge - még tőlem is megkérdezik, hogy "Texi, miszter?". Nem, köszönjük, most nem kérünk belőlük, bármely cégnek is dolgozzanak éppenséggel.
Az automatánál kifizetem a parkolósarcot (a 940,- Forintos óradíj 75%-át már az első fél óráért felszámolják), a gép természetesen nem tud számlát adni - azért írjak a parkolótársaságnak, majd küldenek (az egy más kérdés, hogy a postaköltség miatt természetesen 1-1 számla esetében mindez nekem sem éri meg).
Miközben kigördülünk a parkolóról, megdobja a kocsit a kivezető út évtizedes aszfaltja - vagy 100-150 méternyit nem újítottak fel anno), de mellettünk legalább óriáskivetítő mutatja a reklámot. Igaz, a vendégeket mindez nem érdekli, de nem értik, hogy miért hagyjuk rozsda martalékává válni a repülőmatuzsálemeket, melyek így együtt inkább hasonlítanak roncstelepre, mint repülőmúzeumra...
Mindezek azért bántanak különösképpen, mert a problémák nagy részének megoldása még nem is pénzkérdés, inkább akaraté, habitusé. Ráadásul mindezek árnyékot vetnek arra, hogy milyen szépen sikerült a régi terminál felújítása, milyen érdekes és magas színvonalú lett az új Skycourt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.