Idegenvezetők világa

Mint borkedvelő és turisztikai szakember mit tehet mást augusztus közepén az ember, minthogy elmegy megtekinteni az Ötvenhatosok terére felépített Borfalut és megízlelni az ottani ízeket (már ha ugye épp nem dolgozik ;)

A Borfalu (lásd bővebben: www.borfalu.hu) először 2004-ben került megrendezésre, s akkor nagy port vert fel azzal, hogy a már bejáratott Borfesztiválnak csinált konkurenciát - igaz, kevés sikerrel. Akkor a nagy nevek kizárólag a Budai Vár körül rendezett fesztiválon voltak, a Borfalu inkább a kevésbé ismert borászok helyszíne lett. Nos, ez mára némileg megváltozott, nem utolsósorban azért is, mert időben előbbre hozták, így nincs átfedés a Borfalu (augusztus) és a Borfesztivál között. Talán ez, talán az egyre nagyobb ismertség teszi, de egyre több itt is a nagy név: Gerétől Polgárig, Hétszőlőéktől Malatinszkyékig sok nemzetközileg is ismert borász nedüi között lehetett válogatni. 

A Borfalu idén kellemesre sikeredett: egyszerű, de megfelelő stílusú standok, melyek nagy előnye volt a melegben a standok előtti sátortetővel fedett rész, ahol az ember a napszúrás veszélye nélkül kóstolgathatta a borokat. A Borfesztiválhoz képest pozitívum, hogy a tömeg az ott tapasztalhatónak alíg tizede volt, lökdösődésnek, nyomorgásnak nyoma sem volt (ez persze inkább csak a látogatóknak, mint sem a borászoknak volt öröm). Az pedig, hogy minden nap délután kettőig belépő nélkül lehetett kilátogatni, igen kellemes húzás volt. A fizetés nem kostolójeggyel, hanem készpénzben történt, amelynek hasznosságán lehetne vitatkozni, de fölösleges.

A kóstoló során fél tucat borig jutottunk (többet már csak a nagy hőség miatt sem akartunk magunkhoz venni), melyek többsége jó minőségű, kellemes zamatú volt, lefelé egyik se nagyon lógott ki a sorból. A legjobb háromnak A Ganádpuszta-féle gyümölcsbor, a Hímesudvar töppedt szőlőből készült édes fehérbora és a Hétszőlő 2001-es Tokaji Cuveé-je lett - legalábbis a mi megítélésünk szerint. ;)

A Borfalu nyújtotta kellemes élmények után viszont csendes kiábrándulás volt az Andrássy út külső részén megrendezett "Új Magyarország sugárút", mely nem volt más, mint a már-már szokásossá vált büfék (gyrostól a főtt kukoricáig), gagyin kialakított népnevelő sátrak (vérnyomásméréstől a gyöngyfűzésig) és mini-pódiumok (Váczi Esztertől Korda Györgyig) rendezetlen egyvelege. Ezt még megspékelték egy "fantasztikus EU-híddal", mely a Kodály köröndnél kőkemény 10 métert ívelt át, mintegy fél méterrel az asztfalt fölött. Ezek után hazafelé azon gondolkoztunk, hogy mindenképp meg kellett-e rendezni ezen Panem-et-circem-showműsort, vagy meglettünk-e volna nélküle...