Idegenvezetők világa

Egy idegenvezetőtől mindent meg lehet kérdezni? Miért rohangál esernyővel valaki a Hősök terén napfényes időben? Mi van, ha eltűnik a vendég, a karaván pedig menne tovább?

Ez az idegenvezetők világa - kívülről. A blog ugyanezt mutatja - belülről.

Reklám

2020.09.12. 11:27 ggabor

Egy válság margójára (1. rész)

Ezen alapvetően szakmai blog következő posztjai azoknak szólnak, akik NEM részesei ennek a szakmának, nem látnak bele a turizmus mélyebb bugyraiba, de nyitottak arra, hogy megtudják, miként is áll ez a világ, mi rejlik a felszín mögött, miért is fontos az idegenforgalom túlélésének garantálása - a kívülálló civileknek is. A cikk szerzője 28 éve óta dolgozik az idegenforgalomban idegenvezetőként, programszervezőként.

Vírus van, válság van - nem újdonság ez, az egész világ így érzi, látja ezt már tavasz óta.

A turizmus az a gazdasági ágazat, amely ezt talán a leginkább megérzi, hiszen a social distancing (távolságtartás), a határzárak, a bizonytalanság pont a lételemét szívja el az idegenforgalomnak. Sok helyütt egyáltalán nem lehet utazni, de ha lehet is, a pontenciális utazóközönség fél: fél bezárva lenni másokkal egy buszba/repülőbe/hajóra, fél átvenni az ételt egy pincértől, fél befeküdni egy szállodai ágyba, amelyet idegen kezek érintettek - és még sorolhatnánk. Messzi vidékre (külföldre) meg pláne nem akarunk menni, mert ha tényleg beüt a baj, akkor ugye nem jó távol lenni a hazánktól.

Kevesen utaznak hát - ha meg lezárjuk a határokat, akkor gyakorlatilag senki: se be, se ki, legfeljebb belföldön.

Kormányunk ugyan azt kommunikálja, hogy jó ez így, mert nem hozzuk/hozzák mások be hozzánk külföldről a vírust meg hát ezzel erősítjük a hazai turizmust. Sajnos ez így nem működik, lássuk is miért:

1, A vírus (legkésőbb) 2020. márciusa óta itt van velünk és fertőz. A karantén után ugyan sikerül visszaszorítanunk a terjedést, de annak lazítása után újra terjedni kezdett, majd jobban belobbant, mint tavasszal. Az okok kézenfekvőek: míg márciusban már akkor karantént hirdettünk, amikor csak pár tucat fertőzöttünk volt, ezt nyáron már nem lehetett eljátszani (nem bírta volna sem a gazdaság, sem a társadalom), így a többség örömmel ment szórakozni, Balatonra/Adriára nyaralni és feledkezett meg közben arról, hogy a vírus még itt van. Amikor augusztus végén lezártuk a határokat, már rég késő volt: felfutott a fertőzések száma és messze nem (csak) azért, mert nyitva voltak a határok: a statisztikák és a kormány által felkért orvosszakértők is egyértelművé tették, hogy az esetek csak úgy 10%-a származik "behurcolásból", a többi kis hazánkban terjedt tova. Most ott tartunk, hogy lakosságarányosan jóval több új megbetegedésünk van, mint az EU legtöbb országának, mégis arról szólnak a hírek, hogy a mi országunk "zöld" (kevéssé fertőzött), míg minden más "piros" (erősen fertőzött). Ennek a valósághoz semmi köze: a határ átjárhatósága nyilvánvalóan semmiféle negatív hatással nem lenne a járvány terjedésére hazánkban.

2, A belföldi (értsd: magyarok utaznak magyarországi üdülésre) turizmus soha nem volt képes pótolni a beutaztatás (külföldiek jönnek hazánkba) és a kiutaztatás (magyarok utaznak külföldre) kieső bevételeit. Egyrészt azért nem, mert a belföldi közönség fizetőereje sajnos messze elmarad a külfödiekétől, így számos szolgáltatásra (jobb éttermek, magasabb minőségű szállodák, prémium szolgáltatások) gyakorlatilag egyáltalán nem lesz vevő, másrészt a belföldi turizmus más irányú igényei miatt is sok szolgáltatás (pl. idegenvezetés, utazásszervezés, személyszállítás) jóval kevésbé lesz keresett. És hát arról se feledkezzünk meg, hogy ha még elegendő pénzzel és érdeklődési körrel is rendelkezne a hazai utazóközöség, még akkor is egyszerűen kevesen lennénk - egy 9,8 milliós ország lakossága messze nem tud annyi szolgáltatást megvenni, mint az ideáradó nemzetközi utazósereg.

Mi lesz tehát így a turizmus sorsa? Itt a folytatás!

Szólj hozzá!

Címkék: turizmus utazás válság étterem szálloda idegenvezetés idegenforgalom határzár utazásszervezés koronavírus COVID19


süti beállítások módosítása