Idegenvezetők világa

Egy idegenvezetőtől mindent meg lehet kérdezni? Miért rohangál esernyővel valaki a Hősök terén napfényes időben? Mi van, ha eltűnik a vendég, a karaván pedig menne tovább?

Ez az idegenvezetők világa - kívülről. A blog ugyanezt mutatja - belülről.

Reklám

2011.09.28. 16:54 ggabor

Örömök és bánatok

2011. szeptember 27-án ünnepeltük a Turizmus Világnapját - legyünk őszinték - relatív kis visszhanggal. Voltak ugyan érdekes programok, egy pár napra a média is felkapta a hírt, de az érdeklődés igen gyér volt.

És ezen még olyan nagyon nem is lehet csodálkozni: a szakmabeliek épp a legnagyobb munkában volt (aki nem tudná: szeptember vége a főszezonhoz tartozik), az átlagpolgár pedig épp nem ért rá (27-e pont hétköznapra esett). Így már előre is bosszankodtam az időpont miatt, hiszen nyilvánvaló volt, hogy lasszóval kell majd fogni az idegenvezetőket erre a napra (Medzay Anikó és a BKIK-sok erről nyilván tudnának mesélni) valamint azt is borítékolni lehetett, hogy vajmi kevés érdeklődő tud eljönni az egyes túrákra egy normál munkanap kellős közepette.

A zsidó háromszög Én magam végül is egy program erejéig tudtam kiszakadni a tennivalóim közül: "A zsidó háromszög" c. kétórásra hirdetett túrát gondoltam megnézni, hátha egy helybeli kolléga tud újat mondani a témában. Az elején még féltem is, hogy erre (sem) fogok odaérni, nagy volt a rohanás, de pár perccel a meghirdetett időpont előtt sikerült a helyszínre érnem, ahol egy, a Gundel-iskolából rektrutált fiatal hölgy állt a "csoportgyűjtő" táblával a kezében. A csoport elég családias lett - nyolc főt számlált a társaság.

A hiba csak abban rejlett, hogy az idegenvezető nem volt sehol. Jó 10 perccel a túra meghirdetett kezdési időpontja után a hostess-hölgyet beküldtem a zsinagógába, hogy nézze már meg, nem tudnak-e ott az idegenvezetőnkről - elérhetősége ugyanis sem az idegenvezetőhöz, sem a BKIK-hoz nem volt. És láss csodát: kiderült, hogy a guide a zsinagóga előtt (és nem a Wesselényi utca végén várt minket). Indulhatott is volna a túra, de rögtön az elején a hidegzuhany: sajnos sem a Dohány utcai, sem a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga nem enged minket be fizetség nélkül - pedig a programban bizony ez is benne volt, belső megtekintésre tehát maradt az ortodox zsinagóga.

A vezetőnk "echte" zsidó volt, ennek megfelelően a zsidó szokásokról, történetről bőségesen felvilágosított minket, az épületekről sajnos már jóval kevésbé. Lévén "civil" (nagyrészt nyugdíjasokból álló) csoport volt, ez még megbocsátható lett volna. A tárgyi tévedések már viszont kevésbé: bizony összenéztünk, amikor a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógáról kiderült, hogy az ortodox közösséghez tartozott (nem pedig a Status Quo Ante-hoz), valamint hogy "az 1870-es években" megtartott Zsidó Kongresszus után váltak szét az egyes irányzatok (ez igazából 1868-69-ben történt). Amikor aztán a Gozsdu-udvarban kiderült, hogy "ez az egész Gozsdué volt", már nem türtőztettem magam és kijavítottam a történetet (a Gozsdu-örökségből a Gozsdu Alapítvány építtette).

Summa summarum: jó dolog a világnap, de ha már ilyenre adjuk a fejünk, nem ártana átgondolni, hogy mikor tartjuk meg (még ha nemzetközi is), a szervezést nem árt kicsit gyakorolni és a vezetésre olyanokat kell felkérni, akik a lelkesedés mellett a megfelelő tárgyi tudással is rendelkeznek (elnézést a kedves kollegina, de ez kikívánkozott belőlem).

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://idegenvezeto.blog.hu/api/trackback/id/tr403263031

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.